Rick Yancey § A végtelen tenger + Az ötödik hullám filmkritika
február 13, 2016
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek… Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést. Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.
Egy tökéletesen megírt disztópia sorozat ritka, mint a fehér holló. Biztos vagyok benne, hogy a sors akarta azt, hogy elolvassam ezt a trilógiát. Még életemben nem olvastam ennél izgalmasabb könyveket! Minden, de tényleg minden megvolt benne, ami egy ilyen műfajú regényhez kell. A szereplők személyisége tökéletesen illeszkedik a szerepükhöz, és persze az író pörgős és szarkasztikus stílusára sem lehet panasz.
Végtelen tenger... Még a könyv elolvasása előtt nagyon sok teóriám volt a címmel kapcsolatban. Az összes lehetséges megoldást lejátszottam az agyamban, de a jelentőségét csak a könyv végén értettem meg. Csak annyit árulok el, hogy ne valami kézzel fogható dologra gondoljatok, hanem inkább mentálisra.
"A világ egy felhúzott óra, amely lassan lejár.
Hallom a szél jeges ujjaiban, ahogy az ablaküveget kaparássza."
Idézet a könyvből
A történtet két szemszögből olvashatjuk: Cassiéből, akit már az előző részben megismerhettünk, és Aduéból, a titokzatos mesterlövészéből. Be kell vallanom, hogy az Ötödik hullámban nem volt szimpatikus Adu. Tipikusan olyan lány volt, aki a kemény oldalát mutatja, de van egy rejtett romantikus, és vicces oldala. Ebben a részben megismerhettem a családi hátterét, így a róla alkotott véleményem is teljesen átalakult. Megértettem a döntéseit, és együtt tudtam érezni vele. Cassieről sajnos nem volt sok szó a könyvben, pedig szívesen olvastam volna még róla.
A legjobban a bevezető rész tetszett. Annyira hatásos és megdöbbentő volt, hogy pár percig még fel kellett dolgoznia az agyamnak. Az író, Rick Yancey, elég nyomasztóvá teremtette meg a hangulatot, amit már az előző részben is érzékeltem. Viszont én szeretem ezt a stílust és műfajt, úgyhogy engem ez nem tántorít el attól, hogy elolvassam a harmadik, egyben befejező részt majd a közeljövőben.
Szerettek sakkozni? Mert ha nem, akkor a regény elolvasása után biztos szeretni fogtok, ha meg esetleg nem ismeritek a szabályokat, akkor garantálhatom, hogy megtanuljátok majd. Nagyon fontos szerepe van ennek a játéknak a cselekményekben.
A könyv tulajdonképpen csak két helyen játszódik, ami egy kicsit zavart engem. Az előző részt azért szerettem annyira, mert a szereplők mindig mozgásban voltak, itt meg egy helyen maradtak.
Hogy mi a történet vége? Nem is tudom eldönteni igazán, hogy happy end-e a befejezés. Annyi dolog történt egyszerre, és olyan gyorsan, hogy biztos vagyok abban, napokig még ezeken fogok gondolkodni. Már nagyon, de nagyon izgatott vagyok a harmadik rész miatt, angolul nyáron fog megjelenni, remélem, hogy mi is nem sokkal később olvashatjuk majd. (:
A sorozat első részéről a kritikát itt olvashatjátok el.
A sorozat első részéről a kritikát itt olvashatjátok el.
A cselekmény: 94% (-6% a lassú vagy érthetetlen részek miatt)
A karakterek: 100%
A szókincs: 100% (Rick Yancey stílusa egyszerűen magával ragadott!)
A borító: 100%
Összesen: 98.5 %
Múlt hét szombaton, végre nekem is volt arra időm, hogy megnézhessem az Ötödik hullámot a moziban. A könyvet még a film megnézése előtt olvastam, így már tudtam, hogy mik lesznek a csavarok, de szerencsére ez egyáltalán nem rontott a cselekmények élvezhetőségén.
A szereplőket is jól választották ki, a színésznő tökéletes volt Cassie szerepében. A másik kedvencem Evan Walker volt, aki nagyon hasonlított arra az Evan-re, akit én képzeltem el a könyv olvasása közben.
A kedvenc részem, talán a film nyitójelenete volt, amikor Cassie bemegy a benzinkútba, és találkozik egy sebesült férfival. Nagyon, de nagyon hatásosra volt megcsinálva, jól érzékelteti velünk ez a rész azt, hogy az emberek mennyire nem tudnak már a hullámok után megbízni egymásban. Az összes ember, aki a teremben ült, megdöbbenve és elhűlve nézte a mozivásznat. Még én is eléggé meglepődtem, közben tudtam, hogy mi lesz a vége a találkozásuknak.
Egyébként a film is jól érzékeltette a nyomasztó hangulatot, amiről beszéltem a Végtelen tenger könyvkritikájában. A film legvége tetszett még nagyon, amikor a stáblista megjelenik. Ilyen se volt még, hogy pont ez a rész tetszik a legjobban, de az is annyira jól volt összeszerketve. Ráadásul az aláfestő zene Sia: Alive c. száma, aminek a dalszövege pont illik a történethez, jól átadja a mondanivalóját. Azóta szinte csak ezt a számot hallgatom, a bejegyzés írása közben is ez szólt a gépemből.
Még soha nem írtam a blogomra filmkritikát, de ami késik nem múlik. Szerintem ha olvastátok a könyvet, akkor biztos vagyok benne, hogy a filmet is meg szeretnétek nézni. De ha esetleg még nem vettétek a kezetekbe az Ötödik hullámot, akkor azt még a film megnézése előtt tegyétek meg.
.png)
2 megjegyzés
Örülök, hogy neked is tetszett ez a rész i, és nem csalódtál benne. Nagyon kíváncsi vagyok én is a filmre, mindenképpen meg fogom nézni. :) Bea
VálaszTörlésRemélem, hogy az utolsó részben sem fogok majd csalódni. (:
TörlésA filmet tényleg érdemes megnézni, mert nagyon jól megcsinálták! A történeten nem változtattak szinte semmit a könyvhöz képest. (: